Kereső tevékenység („A”-változat):
minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül, valamint aki gazdasági társaság tevékenységében személyes közreműködés vagy mellékszolgáltatás keretében történő munkavégzés útján vesz részt, illetve aki a társaság vezető tisztségviselője vagy a társasági szerződésben közreműködési/munkavégzési kötelezettsége/joga fel van tüntetve, azzal, hogy
•    Az olyan munkavégzés, amelyért jogszabály alapján tiszteletdíj jár, akkor minősül kereső tevékenységnek, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát meghaladja.
•    A külön törvény alapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység nem minősül kereső tevékenységnek.
•    A külön törvény alapján nevelőszülői jogviszony keretében végzett tevékenység nem minősül kereső tevékenységnek.

Ezt a meghatározást alkalmazzák az álláskeresési támogatások, nyugdíjbiztosítási ellátások, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival összefüggésben.

Ezzel szemben családtámogatási ellátások, illetve az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai során a családok támogatásáról szóló törvény 4. § d) pontja szerinti keresőtevékenység fogalmat alkalmazzuk.

E tekintetben keresőtevékenység („B”-változat): a munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban bírósági, ügyészségi, igazságügyi szolgálati jogviszonyban, a Magyar Honvédség, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszonyában folytatott munkavégzésre irányuló tevékenység, továbbá szövetkezet tagjaként vagy egyéni vállalkozóként, illetőleg társas vállalkozás vagy egyéni cég tagjaként folytatott - személyes közreműködést igénylő – tevékenység minősül.

Ami mindkét meghatározásban biztosan közös az az, hogy a személyes munkavégzés megléte elengedhetetlen eleme a keresőtevékenység fogalma meghatározásához.

A keresőtevékenység korlátozása kötődhet:
- jövedelemkorláthoz,
- munkaidőhöz, illetve jelenheti
- a keresőtevékenység teljes tilalmát.

Ez utóbbi vonatkozik például az álláskeresési járadékra, GYED-re vagy éppen a komplex felülvizsgálat alapján megállapításra kerülő rehabilitációs ellátásra. A munkaidőben (max. heti 30 óra) került meghatározásra a GYES melletti munkavégzés korlátja. GYES esetében éppen ezért figyelmen kívül hagyhatók azok a jogviszonyok, melyekben a munkaidő nem mérhető (pl. megbízás, társas vállalkozás, egyéni vállalkozás). GYED esetében pedig ha a személyes munkavégzésért nem jár díjazás, akkor az a tevékenység nem keresőtevékenység, vagyis folytatható az ellátás folyósítása mellett is.

Mindkét státusra vonatkozik, hogy a fent leírtak alapján személyes közreműködés, munkavégzés nélkül kapott jövedelem (tőkejövedelem) nem keresőtevékenység, azaz folytatható az ellátás folyósítása mellett is. Ilyen lehet pl. a lakásbérbeadásból kapott bérleti díj (a lakás „dolgozik” mint tőke, nem a tulajdonosa), az osztalékjövedelem (a vállalkozás „dolgozik” mint tőke, nem a tulajdonos), a kamatjövedelem és az árfolyamnyereség (a pénzpiacon a befektetés „dolgozik”, nem a tulajdonos), illetve a cafetéria-elemek is. Vagy másképpen: minden olyan jövedelemszerzési mód belefér a folyósítás mellett, ami után nem kell szociális hozzájárulási adót fizetni (régi nevén: TB-járulék).

És végül jövedelemkorláthoz kötődnek a korhatár előtti ellátások, rokkantsági ellátás, rehabilitációs járadék melletti munkavégzések. Ezek esetében egyelőre kizárólag azokat a juttatásokat kell figyelembe venni, melyek nyugdíjjárulék alapjául szolgálnak, így a fenti kivételek itt is alkalmazhatók.